A helyiek szimpatikus hozzámállása, kedves fogadtatása egyértelmű okokra vezethető vissza, vagy ő az ügyintéző, vagy épp egy üzletben dolgozik, ahova a pénzem hordom, így üzletpolitikai előírásból is kedvesnek kell lennie. Ahol viszont az üzlet és az érdek kezdődik, ott elfogy a jópofa hozzáállás. A munkához bejelentett lakcím kell, a lakás bérléséhez viszont munkaszerződést kell bemutatni.

Végül is volt vagy két hét, mire az összes hotelt, panziót végigjártuk a városban, hogy végre felszabadulhasson alólam a cimborám kanapéja. Nem egyszerű tavasszal kiadó akármit találni, mert egyszerre minden idénymunkás is azt keresi. Egy kis garzont találtunk végül is, egy ismerős küldött egy hotelbe, ahol tovább küldtek garzonhoz. Egy nagyobb házat képzelj el, melyben kifejezetten kisebb összkomfortos lakásokat alakított ki a városon kívül egy hotel, bérbeadási célból. Avval nyertem meg ezt a kuckót, hogy két rostán is keresztülestem, mert többek kedvét is elveszi, mikor autó nélkül nem tudod megközelíteni a várost, de a második szűrőt őszintén nem is értettem. Figyelj: nem lehet a lakásban cigarettázni. Hát, nem keveset, vagy 15 évet dohányoztam én is mielőtt végleg abba tudtam hagyni, de bent nem szívtam soha, csak kültéren. Ezzel szemben láttam magam előtt a többi két-három érdeklődőt, ahogy látványosan felháborodnak, hogy nehogy már ne cigizhessen, ki kell sétálni a ház elé szégyenszemre? Pfff. Szóval mivel épp nem érint a dohányzási korlátozás, autó nélkül meg a hűtőig sem indulok, így minden csillag együtt állt már bérelhettem is a kuckómat. Teljesen korrekt, zsebkendőnyi, kis összkomfortos apartman, ahol nem kell oroszokkal, lengyelekkel, idegen magyarokkal együtt élni, azt csinálok amit akarok. Például aludhatok napközben is ha éppen éjszakai munkát találok.

Evvel egy időben a Rudi barátom egyik haverja egy italnagykerbe bevitte az életrajzomat, ahol a vezér elismerve a német tanárom és jómagam két teljes napos munkáját és megemelte a kagylót, hogy felhívjon.

Nos, a beszélgetés személyesen egy dolog, viszont sikeres telefonbeszélgetéshez még most is, hónapok elteltével is labor körülményekre van szükségem. Viszont többször okoz a másik félben megrökönyödést, hogy a teljesen perfekt német nyelvű  életrajzról felhívott fazon alapesetben félreérti őt, vagy olyan lazasággal fogalmazza meg mondandóját, mint akinek satuban van a zsákja. Ehhez jöhet még a sváb faktor, ez egy olyan dialektus, ami teljesen reménytelenné tesz egy telefonbeszélgetést.

Visszatérve a vezér hívásához, elég nyugodtan, egyszerű szavakat használva meghívott egy állásinterjúra, ahol egy másfél órás bemutatkozó csacsogás után fel is vett sofőrnek, majd megjelölt egy két héttel későbbi hétfői időpontot a munkakezdésre, de előtte levő pénteken mindenképpen hív majd a szerződést ugyanis alá kell írni. Tehát az ulmi két hétben keresztülvágtam a gordiuszi csomót, volt munkahelyem, szállásom. A főnök által adott két hét holtidő pedig pont elég volt, hogy hazalátogassak Pestre a családhoz, és mindenhol elbüszkélkedjek, miféle faszagyerek vagyok.

A megbeszélt időpontban hívott is főnökúr, hogy nem úgy alakultak a cég dolgai a két hétben, hogy még rám is szükség lenne, így ne haragudjak, de kopogtassak már egy másik ajtón legyek szíves, mert náluk beállt egy nagy vevő elvesztése miatt a létszámstop.

• „Apu jeges verejtéke vagyok...” 
• „Apu fortyogó epéje vagyok...”
• „Apu ökölbe szorult keze vagyok...” 

Pénz fogy, idő telik, bevétel még kilátásban sincs.

Este Rudinál egyből alkoholba fojtottuk bánatomat, ahol akaratlanul még meg is bántottam a párját, szóval nem az volt a legjobb napom.

Felállni, önértékelést a helyére tenni, menni tovább!

Egy hét depresszív, kétségbe esett nagy volumenű önéletrajz szerte-szétküldés vette kezdetét. Volt egy reményteli interjú, ahol egy bankba hívtak dolgozni, mivel a profi életrajzom többnek mutatott ismét, mint vagyok, de ezen kívül a telefon meg sem csörrent, válaszlevél egy sem.

Egyik nap felkerekedtem a gép elől és besétáltam a legközelebbi élelmiszerlánc logisztikai központjába, ahol négy vagy öt állásajánlatot kaptam egyből azonnali kezdési lehetőséggel. Éjjeli műszak. Török főnök. A szerződés nem akart elkészülni, mert a betanuló időszakot ő nem akarta fizetni, én meg szerződés nélkül nem akartam autóra ülni, mert az első igazoltatásnál kiutasítanak, így hát még az előtt otthagytam, hogy a szó szoros értelmében munkába álltam volna. 

Ahogy kiléptem a török féle kapun, csörgött a telefonom, hogy a konkurens italnagykerbe, ahova első mérgemben elküldtem az életrajzomat, fáradjak be interjúra. Mint eddig mindenhova, ide is felvettek sofőrnek. Ám az a csepp rutin, amit összeszedtem már nem engedte, hogy ezzel megelégedve távozzak, jeleztem, hogy akkor a szándékainkat vessük papírra, ami meg is történt, leszerződtünk, következő hétfőn kezdtem is.

Pénz fogy, idő telik, de legalább a bevétel már várható, még ha kevesebb is, mint az előző helyen lett volna, de kényelmesebb a munka is. Ez már a célegyenes, már csak hajtani kell mint az ökör.