Hűűű, ég a pofám, rég írtam ide bármit, pedig történnek a dolgok szépen. Leadtam a 22 tonnás kocsit az analfabéta románomnak, aki csúnyán leírta magát mindenhol, amerre járt. Engem meg átültettek egy 40 tonnás nyerges vontatóra. Az átképzésemet Psycho vállalta, aki teli torokból üvöltve 30 perc alatt leadta mindazt, amit tudni kell a nyerges vezetéséről, majd besétált a forgalom irányító irodába és jelezte, hogy menni fog, kaphatok saját kamiont. Első héten kicsit befeszülve vezettem a nagy vasat, de egy pár nap után kaptam olyan cifra címeket, hogy kis túlzással többet tolattam, mint előre mentem. Sokkal több munkával nem jár a nagy autó, mégis hangolódni kell rá. Ezzel a mérettel benézni egy elterelést, vagy rossz utcán kanyarodsz le, elég rideg következményekkel tud járni.Fentiekről írni, teljesen felesleges és értelmetlen lett volna, ennek köszönhető a nagyobb szünet a blogírásban.

VISZONT!

Pénteken hosszabb idő után újra kocsikísérő voltam. Egy orosz kolléga volt kiírva a diszpo táblán sofőrnek, akivel elég jó dolgozni, mert van szakértelme, humora, munkatempója, minden ami ahhoz kell, hogy jól teljen a munkanap. Ám ezen a napon másképpen alakult, mint megszoktam tőle. Beértem 5-re, már messziről vigyorog, integet, majd mondja, hogy van egy ajánlata. Mi lenne, ha a diszpoval ellentétben én vezetnék, ő meg aludna? Elnézve, hogy még részeg, gondoltam ez így tényleg bölcs javaslat. Megérkeztünk, boltot kinyitjuk, elkezdődik a lepakolás nagy nehezen, majd betoppan a német eladó is. Konrad egyből szalad rá az emberre és nem a legudvariasabb módon kérdi, hogy hol a kávéja. Csúnya sértődés nem lett belőle, de kávé sem. Kb. egy óra elteltével Konrad elszámolta az emelőhátfal alapterületét egy lépéssel, így hozzávetőlegesen 1,3m magasból teli hátra akkorát esett, hogy még percek múltán is ott feküdt sípoló tüdővel, mint a cserebogár. Német kolléga szeme sem rebbent, együttérzés nyoma sem volt. Kacagva rákérdezett, hogy szünetet tart-e éppen? Gyors párbeszéd alakult ki. -Bazmeg leestem. -Te hibád. 

Visszavezettem a bázisra, ahol le is tettem a gitárt, megindítva a hétvégét, ő pedig kissé szomorúan látta, hogy még el kell mennie egy beszerző útra is. Hát igen. Ittasan ez a meló is megterhelő. Veszélyes üzem.

A jól megérdemelt költözéses szabi utáni első napom egyenesen rémálomként indul. A románomból sofőrt csináltak a távollétemben az én autómon!! Szóval most az analfabéta, németül egy szót sem beszélő kollega vezeti a vasat én meg időt tudok szakítani munkaidőben is a blogomra. Ez így jól hangzik, csak a halálfélelemmel kell valamit kezdenem. Például lámpa nélkül úgy elindult, mint a picsa. Eleinte nem akartam szólni neki, de az életemet csak féltettem a második kereszteződésben. A retadert rutinosan használja annak ellenére, hogy gyárilag nem tartozéka az autónak. Az sem zavarja, hogy a kocsi a tempomat kar mozgatásával nem lassul, dehát semmi baj...

A váltót szerintem napok alatt elintézi, egyszerűen nem érti a pofozós váltó logikáját. Alsó fokozatok balra, felső fokozatok jobbra pofozva. Bármelyik fokozatból képes egy alsó hármast szúrni. Istenem, adj egy kamiont, hogy egyedül vezethessek végre! Kímélj meg Uram a faszfejektől és az általuk okozott szörnyhaláltól! Ámen.

Nem nagyon van időm, vagyis nagyon nincs időm. Egész nap meló, aztán bútor vásárlás, vagy bútor összeszerelés. Szóval hordom a fészekbe a gallyakat. Ágyazok meg szépen jó kakas módjára a tojómnak és a kis csibéknek.

Beköttettem az új lakásba az internetet. Német házba, magyar srácnak, ukrán gyerek román netet köt. Meg van a szűrrealitása. Nem? Mindegy is. Lényeg, hogy az ukrán gyerek 3 órát késett egy sms, vagy telefonhívás nélkül. Gondoltam, kivárom. Ám egyedül elég lassan telik az idő, így kiültem a kocsiba zenét hallgatni picit, mikor a mellettem lévő garázs ajtó nyitódik, érkezik egy merci benne egy idős házaspár. Hoppácska! Ragyogó alkalom, hogy bemutatkozzak, pattanok is ki a kocsiból, lépek feléjük, nyújtom a kezem, a férfi meg is fogja. Mondom nekik, hogy szép estét kívánok, én lennék az új szomszéd. Mondta a nevét, mire mondtam én is. A kézfogása erősödik, a szeme elfátyolosodik. - Magyar vagy? Valaha én is az voltam. Itt új otthonra leltünk 56-ban. 

Teljesen összeomlott, zokogott az öreg. Mondta, hogy ne haragudjak, de nem gondolta, hogy holland rendszámú kocsiból egy magyar száll ki. Ez egyébként nem először fordul elő, hogy a rendszámon található uniós zászló alatti H betűről egyből Hollandia ugrik be nekik Hungary helyett. Mondjuk logikus, mert itt Mo. az Ungarn, tehát ők az U betűre számítanak.

Szóval a bácsi egyből jelezte, hogy a szomszédban lakik, bármiben segítségre lenne szükségünk, szóljak. Mondtam neki, hogy köszönöm, de amit nem tudok magam elintézni, arra nincs is szükségünk, nem jelentenék terhet senkinek. Inkább azt találja ki, hogy mire van szüksége magyar honból, mert megyek haza és szívesen hozok neki bármit, amit megkíván. Viszont ő 34 éve volt otthon utoljára, így neki nem hiányzik a piros arany, az erős pista, meg a globus májkrém, mert nem is ismeri őket. A pálinka sem hordoz 80 év felett semmi örömöt, így hát első körben nem találkozott a felkínált szívesség a kereslettel, de hosszú még az élet, majd viszek neki a lányom meggyes sütijéből.

Közben megjött az ukrán huligán, 5 helyett pontban 8-kor. 20 perc alatt bekötötte, lepacsizott, elhajtott. Én meg csak álltam az egyetlen itteni bútordarabom felett, a földre hanyagul elhelyezett WiFi router fölött. Ezzel tudatosodott bennem, hogy valami elkezdődött, valami nagy dolog alapköve ez a szar router. El kell kezdenem otthonként gondolni erre a tájra, erre a városra, erre a házra.

Mivel itt egy teherautó jogosítvány 10ezer €, ezért a német hadsereg kötelékébe szerződik le pár évre, aki németként olcsón, vagy ingyen szeretne C kategóriát. Ezzel egyből meg is magyaráztam mindent. Nem érted? Hát, ebből adódóan olyan precízek, villám gyorsak, őrültek, alkoholisták, mert mind megjárta a maga poklát pár évre. Ezt a jó képességű Mozart kötötte az orromra, mert megint mellém tették szegénykémet. Előre megtippelve a választ megkérdeztem tőle, hogy ő nem volt-e esetleg katona. Aztán elmesélte, hogy egy agyműtétje volt, aminek következményeképpen lassabban gondolkodik, mint a többiek, így elutasították a seregtől. Mindezt azután, hogy a paranoid skizofrénia alapvető jegyeit véltem felfedezni Mozartban ettől függetlenül. Történt ugyanis, hogy üzletben dolgoztunk, egyszer csak hallom Mozart serceg kicsit mint a bakelit lejátszó: pszt, pszt... Mondom neki: was ist los, was pszt, pszt? Azt mondja, ez a vevő, aki egy sorral arrébb vásárol, ma is ugyanazt vette, mint egy hete, így hát ez a vevő igazából kém. Mondta ezt olyan komolysággal, hogy le is dermedtem tőle. Kértem mesélje már el, mi után kémkednének? Azt nem tudta. Hiába nevettem ki, később ismét jelezte, amikor a következő vevő is gyanúsan ugyanazt vette, mint múltkor. Így győződtem meg róla, hogy igazából a vevők 95%-a ugyanakkor érkezik, napi rutin szerint és ugyanazt a terméket veszik 95 %-ban. De a munkája már panaszmentes, tempója rendben van, nem tör-zúz. Már csak egy zoknival kellene kitömni a száját, hogy ne szivárogjon a fejéből a tudomány és tökéletes kolléga lenne.

A szombati munka valahogy annyira kelletlen mindenki számára, mégis ennek ellenére egyfajta csapatépítő tréninggel is felér. Mindenki köpködi a szombati munkát, de a plusz pénznek van helye is, valamint mindannyian egy kicsit többet engedünk belelátni az életünkbe, mint a dolgos hétköznapokon. Nem tudom megindokolni, nem vagyok tisztában a pszichológiai hátterével ennek a jelenségnek, de kétségkívül megállapítható tény, hogy a hétvégén együtt dolgozó munkatársak nyitnak egymás irányába.

Így történhetett meg az is, hogy Blumi - akivel több mint egy hónapig egy autón ültem, hiszen ő tanított be, mégsem engedte látnom a magánéletének egy szikráját sem - a mai napon az egész ebédszünetet velem töltötte és részletesen mesélt arról, hogy emésztette fel életének húsz évét az alkoholizmus. Hogy veszett oda a házassága, a gyerekei bizalma, hogy váltotta fel a stabil egzisztenciát az adósság, a pontatlanság, hazudozás. Kell hozzá napi 20 sör és némi rövidital. Természetesen nem otthon elfogyasztva, azt csak a csórók csinálják. Kocsmában. Buli minden nap. Beszólogatva ennek-annak néha még jól szájon is vágnak, így kijön hamar a komoly összegű egészségügyi ellátással a mindent átívelő totális lecsúszás. 20 év. Pfff. Nagyon sok idő ahhoz, hogy akaratlanul is elbaszd az egész életedet, ha csak utána dobod a gyeplőt. De aki ilyen szánt szándékkal rombolja, annak biztosan sikerül. Végül a volt felesége és az akkori főnöke meghívta egy elvonó kúrára, ami 25ezer €-ba kerül. Nem aprópénz. Két éve nem iszik egy kortyot sem, mert az első sörnél elveszti az önkontrollt. Van egy társa, akivel az elvonón kötötték össze az életüket, nap mint nap beszélnek, hogy tartsák egymásban a lelket. Azt mondja, hogy aki nem piás, az nem érti, hogy mi az amikor hiányzik egy sör. Ezt csak egy piás értheti meg. Igaza lehet. Amire nem jutott időm, hogy rákérdezzek, hogy mekkora lelki erő kell ahhoz, hogy egész áldott nap az alkoholt pakolja és még se igyon. Mindenesetre meglepett az a nyíltság, amivel felvállalta előttem hogy alkoholista, mondván, nem titkolja, hisz ez az élete meghatározó része volt.

Másik faszi már itt dolgozott kamionsofőrként, amikor egyik nap bebaszva közlekedett hazafelé személyautójával és elvették a jogsiját két évre. Nem bocsátották el, hanem áthelyezték egy másik csarnokba. Elmesélés alapján időnként annyira be volt tintázva, hogy targoncázás közben rendszeresen elaludt. Piáról leállt, jogsit visszakapta, majd a kamionját is. Tisztán dolgozik azóta, valamint egy kollégájával nyitottak egy italüzletet is. Ezek a sikertörténetek.

Viszont többen vannak még jelenleg is lejtőn a kollégák közül. Például a 30 éves remegő kezű szlovák srác, aki elmondása szerint 7 éve minden nap be kell, hogy rúgjon. Teljes arcát összetörve jelenik meg hétfőn. Fabatkát nem ér az ember. Erről ő tudomást sem véve nagyképűen reklámozza magát, hogy ő simán elvégezhetett volna egy egyetemet, CSAK még nem érettségizett le. Berlinben teljes élete volt, CSAK a börtönévek elől el kellett futnia, mert valami badarságot csinált. Itt elvették a jogsiját, nem találod ki miért. Berúgva elaludt a volánnál, kiütve egy oszlopot. Az oszlopok pedig drágák errefelé. Szóval ő egy nagyon okos és ígéretes fiatalember, CSAK az elért eredményei alapján tűnik egy sapka szarnak az élete. Ő itt nagyon jó munkaerő, nála nem ért ehhez a kocsikísérő munkához senki, CSAK ha 20 raklapot ketten szórunk szét 5 raklappal van lemaradva hozzám képest. Pedig az önkritika tanulható erény.

Megint kiújult a heveny román allergiám is. Borsódzik a hátam, ha közelembe van egy is. Közös tulajdonságuk, hogy a meló az annyira nem megy, de megmagyarázná a hülyeségét, valamint a maga által kifejlesztett technikáját előszeretettel alkalmazza, még akkor is, ha lassabb, vagy logikátlan ez az eljárás. A német nyelvet nem nagyon, vagy egyáltalán nem beszélik, de amit románul mond, azt belépve az intim zónámba teszi, hozzámérve, mutogatva. Ezek közül egy is rendkívül bosszant, de a három együtt totálisan felbasz és ezért meg is kapják tőlem a méltó jutalmukat. Én nem vagyok Jimmy, hogy dalban mondjam el, ezért marad a határozott lebaszás, mert másra nem is reagálnak, vagy még ő utasítgatna engem kocsikísérőként, hogy mit csináljak. Világos? Sokadszorra vagyok a helyen, olyantól tanultam be aki szintén sokadszor volt már ott, de ő aki először jön oda, románul mondja, hogy hova tegyem neki a raklapot. Például hogy vigyem keresztül a 80cm széles EUR palettát a 70cm széles ajtón. Ja, köszi. Na elmész a picsába hülye gyerek! Elég messze állnak a kultúrált emberek szintjétől. Szóban mindenhez értenek, de valójában csodálom, hogy betalál a munkába. Biztos sok a kivétel, de katasztrófa mind akivel ennél a cégnél összefutottam.Kapnak is egy virtuál-taslit az alábbi képpel.

Nagyon meleg van, 36-40 fok. Az emberek szomjasak, dupla kör minden nap. A szabadság még nagyon messze van. Lógatom az orrom, mint a segglyukszájú fiú.

Ennél picit komfortosabb,

viszont ennél kicsit szerényebb.

Jöhet a család, letettem az alapkövet, mindent megterítettem szépen. :)

Örüljünk hát együtt!