A szombati munka valahogy annyira kelletlen mindenki számára, mégis ennek ellenére egyfajta csapatépítő tréninggel is felér. Mindenki köpködi a szombati munkát, de a plusz pénznek van helye is, valamint mindannyian egy kicsit többet engedünk belelátni az életünkbe, mint a dolgos hétköznapokon. Nem tudom megindokolni, nem vagyok tisztában a pszichológiai hátterével ennek a jelenségnek, de kétségkívül megállapítható tény, hogy a hétvégén együtt dolgozó munkatársak nyitnak egymás irányába.

Így történhetett meg az is, hogy Blumi - akivel több mint egy hónapig egy autón ültem, hiszen ő tanított be, mégsem engedte látnom a magánéletének egy szikráját sem - a mai napon az egész ebédszünetet velem töltötte és részletesen mesélt arról, hogy emésztette fel életének húsz évét az alkoholizmus. Hogy veszett oda a házassága, a gyerekei bizalma, hogy váltotta fel a stabil egzisztenciát az adósság, a pontatlanság, hazudozás. Kell hozzá napi 20 sör és némi rövidital. Természetesen nem otthon elfogyasztva, azt csak a csórók csinálják. Kocsmában. Buli minden nap. Beszólogatva ennek-annak néha még jól szájon is vágnak, így kijön hamar a komoly összegű egészségügyi ellátással a mindent átívelő totális lecsúszás. 20 év. Pfff. Nagyon sok idő ahhoz, hogy akaratlanul is elbaszd az egész életedet, ha csak utána dobod a gyeplőt. De aki ilyen szánt szándékkal rombolja, annak biztosan sikerül. Végül a volt felesége és az akkori főnöke meghívta egy elvonó kúrára, ami 25ezer €-ba kerül. Nem aprópénz. Két éve nem iszik egy kortyot sem, mert az első sörnél elveszti az önkontrollt. Van egy társa, akivel az elvonón kötötték össze az életüket, nap mint nap beszélnek, hogy tartsák egymásban a lelket. Azt mondja, hogy aki nem piás, az nem érti, hogy mi az amikor hiányzik egy sör. Ezt csak egy piás értheti meg. Igaza lehet. Amire nem jutott időm, hogy rákérdezzek, hogy mekkora lelki erő kell ahhoz, hogy egész áldott nap az alkoholt pakolja és még se igyon. Mindenesetre meglepett az a nyíltság, amivel felvállalta előttem hogy alkoholista, mondván, nem titkolja, hisz ez az élete meghatározó része volt.

Másik faszi már itt dolgozott kamionsofőrként, amikor egyik nap bebaszva közlekedett hazafelé személyautójával és elvették a jogsiját két évre. Nem bocsátották el, hanem áthelyezték egy másik csarnokba. Elmesélés alapján időnként annyira be volt tintázva, hogy targoncázás közben rendszeresen elaludt. Piáról leállt, jogsit visszakapta, majd a kamionját is. Tisztán dolgozik azóta, valamint egy kollégájával nyitottak egy italüzletet is. Ezek a sikertörténetek.

Viszont többen vannak még jelenleg is lejtőn a kollégák közül. Például a 30 éves remegő kezű szlovák srác, aki elmondása szerint 7 éve minden nap be kell, hogy rúgjon. Teljes arcát összetörve jelenik meg hétfőn. Fabatkát nem ér az ember. Erről ő tudomást sem véve nagyképűen reklámozza magát, hogy ő simán elvégezhetett volna egy egyetemet, CSAK még nem érettségizett le. Berlinben teljes élete volt, CSAK a börtönévek elől el kellett futnia, mert valami badarságot csinált. Itt elvették a jogsiját, nem találod ki miért. Berúgva elaludt a volánnál, kiütve egy oszlopot. Az oszlopok pedig drágák errefelé. Szóval ő egy nagyon okos és ígéretes fiatalember, CSAK az elért eredményei alapján tűnik egy sapka szarnak az élete. Ő itt nagyon jó munkaerő, nála nem ért ehhez a kocsikísérő munkához senki, CSAK ha 20 raklapot ketten szórunk szét 5 raklappal van lemaradva hozzám képest. Pedig az önkritika tanulható erény.

Megint kiújult a heveny román allergiám is. Borsódzik a hátam, ha közelembe van egy is. Közös tulajdonságuk, hogy a meló az annyira nem megy, de megmagyarázná a hülyeségét, valamint a maga által kifejlesztett technikáját előszeretettel alkalmazza, még akkor is, ha lassabb, vagy logikátlan ez az eljárás. A német nyelvet nem nagyon, vagy egyáltalán nem beszélik, de amit románul mond, azt belépve az intim zónámba teszi, hozzámérve, mutogatva. Ezek közül egy is rendkívül bosszant, de a három együtt totálisan felbasz és ezért meg is kapják tőlem a méltó jutalmukat. Én nem vagyok Jimmy, hogy dalban mondjam el, ezért marad a határozott lebaszás, mert másra nem is reagálnak, vagy még ő utasítgatna engem kocsikísérőként, hogy mit csináljak. Világos? Sokadszorra vagyok a helyen, olyantól tanultam be aki szintén sokadszor volt már ott, de ő aki először jön oda, románul mondja, hogy hova tegyem neki a raklapot. Például hogy vigyem keresztül a 80cm széles EUR palettát a 70cm széles ajtón. Ja, köszi. Na elmész a picsába hülye gyerek! Elég messze állnak a kultúrált emberek szintjétől. Szóban mindenhez értenek, de valójában csodálom, hogy betalál a munkába. Biztos sok a kivétel, de katasztrófa mind akivel ennél a cégnél összefutottam.Kapnak is egy virtuál-taslit az alábbi képpel.