Reggel beszélgettem kicsit a csodagyerekkel, akit hála Istennek mostanában nem osztanak be mellém. Így gördülékenyebbek és nyugalmasabbak a napjaim. Talán pont arról esett szó, hogy most már neki is valamivel jobban mennek a feladatok, ami egy év elteltével kissé szürreálisan fest, hogy most csettintésre jobban teljesítene. Szóval hiszi a piszi, fogadjuk szerintem picit kétkedve e nagy szavakat.

Aztán hirtelen nőtt 3 centimétert és a szeme is a duplájára guvadt ki a szeme üregéből. Annyit mondott, hogy "opsa, ein bißchen unglück passiert" azaz "ajaj, egy kis szerencsétlenség történt" és a térre ráhajlítva egyenesen a mosdó felé szaladt.

Nehéz egy ilyen jelenet után megőrizni az úriember stílusát, így szerényen a mai teljes napot végigkacagtam random jelleggel. Tényleg sajnálom, meg nem is kenyerem a káröröm, de lássuk be, emberek vagyunk. Apropó, nem irigylem a kollégát, akivel ledolgozta a mai napját.