Minden nap sablonos lett, ismerem a címeket, ismerem már az embereket, ismerem a helyi sajátosságokat, tudom ki jó fej, tudom kit kerüljek, ha azonos pulzusszámmal szeretnék kimenni az ajtón. Kokettálnak, felületes dolgokról trécselnek velem, aminek köszönhetően érzem, hogy fejlődik is a nyelvem. Jól érzem magam a bőrömben. A munkában elismerték az igyekezetemet, megbecsülnek, úgy hiszem bedolgoztam magam.

Hétvégén a baráti támogatásban is volt részem, ami rendkívül jól esett. Valaki hajlandó tettleg is fellépni értem? Nem csak beszél a levegőbe, vagy mint más, aki ezer év után egyáltalán meg se kérdezi mi van velem... Elfelejtődnek a felületes kapcsolatok. Várható volt, de az ember egy kapcsolatát sem érzi felületesnek, amíg az élet kíméletlenül rá nem világít. A hétvégén szárnyaltam, mert volt társaságom, akivel megoszthattam a gondolataimat, érzéseimet. Régóta ismer és bizonytalan helyzetben, mint a lakás, rámutatott, melyik út a járhatóbb. Szóval hálát adok a jó barátért. Jól esett, helyrerakta a lelkemet. Ilyenkor a magány stoppere nullázódik. Kb. 5 hétig bírom rezzenéstelen arccal, család nélkül, skype-on tartva a kapcsolatot. Most 8 hetet kell lenyomnom. Kissé necces.

Melóban kaptam magam mellé egy német fazont, aki valamiért 45 évesen találta ki, hogy elhagyja a berlini levegőt és itt délen kezd új életet. Sok szerencsét kívánva lapozhatnánk is tovább, de ez a sittes mókus pont mellém került kocsikísérőnek. Jó humora van, el lehet vele beszélni dolgokról, de lustasága elképesztő méreteket ölt. Alapvető probléma, hogy nem találkoznak az érdekeink. Én teljesítménybérben vagyok, ő meg órabérben. Ő húzná az időt, én pedig hajtanám. 4 órás címet 6 óra alatt tudok teljesíteni, mert balfasz. Ugyan kezdő, de semmi jelét nem látom a fejlődésnek, nem fogadja az okításokat. Még egy hét türelmem van, aztán jelentem a capoknak, mert a zsebemre megy a foci. 

Apropó! Pénz! Nem hiszed el ki hívott! Aki a kezdetekben cserben hagyott a sikeres állásinterjú után. Az italnagyker  tulaja, aki meggondolta magát. Kérdezte, hogy keresek-e még állást, mert náluk most lehetne is kezdeni. Mondtam neki, hogy nézze el nekem, de 3 hónapja dolgozom a konkurrenciánál. Nem tervezek kilépni, elégedett vagyok. Leszögezte, hogy a lojalitás nagy erény a mai világban, elfogadja a válaszomat, majd jövőre újra tárgyalunk, ha úgy alakul. Elköszöntünk. Letettem a telefont és motoszkált a fejemben órákon keresztül, hogy a több pénzre mondtam nemet az imént becsületből. Ez volt helyes szerintem. Nem hagyom el azt a céget, aki a legnehezebb időben munkát adott rutin nélkül, bízott bennem amikor már én se, más se nagyon. A hivatás nem babaruha, amit felveszek leteszek. Nem kísérletezem, jól érzem magam itt. Nem bíznám magam még egyszer valaki kezébe, aki meggondolgatja magát. Utánaérdeklődtem, spanom azt mondta, hogy a nagy melegben kibukott attól a cégtől pár új ember, így most hirtelen kellene oda a munkaerő. Sajnálom.

A lakás ügye nem halad zökkenőmentesen. Vannak pillanatok, amikor karnyújtásnyira érzem a szerződést, de igazából szó sincs róla. Amíg beszélgetünk, addig minden oké, minden rendben, de ami nincs leírva, az semmis. Legmelegebb: szerződés aláírásra megbeszélt időpontban egyedül vagyok a megbeszélt helyen. Mikor email érkezik, hogy sajnos... Kb. ennyire alázzák az embert. De már úgy is jártam, hogy nem nyit ajtót. Ez a legnehezebb küldetés, hogy lakást találjon a külföldi. Folyamatosan kérik a fizetési kimutatásokat. Papíron már több bevételem van, mint a tulajnak, mégse adja ki nekem a lakását. Számításaik szerint ahány fős a család, annyiszor 600€-ra van szükség havonta enni, inni, autózni, stb. (Igen, a két éves fiam is havi szinten elautózza, issza, játékgépezi, kokainozza, kurvázza a 600€-t. Persze te sügér.) Ehhez jön hozzá a lakás bérleti díja rezsivel, PLUSZ tartalékolni is kell minden hónapban. Egyszerűen muszáj. Természetesen, bazmeg. Szóval egy lakást, ami 700€, akkor tudsz kivenni négy fős családdal, ha havi szinten fel tudsz mutatni 3500€ bevételt. Köszi. Ha egyedül 3500€ havi bevételt fel tudnék mutatni, lízingelném a házat, nem bérelném. Szerintem. Na, de nem baaaj, megoldom ezt is.