Molotov úr egy állandó dohányfüstben élő, 55-60 év közötti orosz származású életművész a kalózok általános ápoltságával, arcszőrzetével és a Hold felszínét idéző kráteres arccal, aki az egyetlen igaz isten a göngyöleg csarnokban. Már 25 éve dolgozik ott, ahol bárki más az első hónap után eret vág hosszában, így ő ott a legnagyobb vezér. A szókincse 20 szóból áll, de olyan fortélyosan használja, hogy azt a húszat sem érti senki. Nem is beszél, inkább artikulálatlanul ugat, üvölt, melynek hangsúlyából sejteni lehet, hogy épp haragos, vagy vidám. Hozzávetőlegesen napi 300-400 raklap göngyöleg kerül szortírozásra a göngyölegraktárban, ami körülbelül 10.000-12.000 rekeszt jelent. Na! És pont itt fedezte fel Molotov elvtárs a lehetőségek azon rését, amit a nagy számok törvénye és a német környezettudatosság, vagy fukarság találkozása teremt! Ugyanis a német átlagember, ha lejár a hűtőben a sör szavatossága nem kidobja a szemétbe ahogy illik, hanem a forintbaszója visszacsoszog vele az üzletbe és bontatlanul átadja az eladónak a 8 centes betétdíjért cserébe. (Az van kb. 24 HUF.) Szóval nem nagy mennyiségben, de a napi 10.000 rekeszből két-három rekesz tuti, hogy úgy kerül vissza, hogy bontatlan, de lejárt szavatosságú sörrel van tele. Molotov meg nem csinál túl nagy ügyet a papírformából, oly mesteri technikával issza, hogy senki se látja, mikor fogyasztja el, ám a hatását vitatni is felesleges. 3 munkaóra elég neki, hogy picsa részegen tántorogjon végig fel és alá a göngyöleg csarnokban az elektromos békával. Néha elgondolkodtató, hogy a béka húzza őt, vagy ő irányítja a békát. De időnként, mikor a party hangulat eluralkodik rajta, akkor alkoholszondaként a zajok szolgálnak, borulnak össze-vissza a raklapok. Van, hogy egy órában 4-5 raklapot ejt, borít, lök. Nos, ilyenkor - mivel némi önkritikával ő is rendelkezik- inkább valami más, főleg ülő elfoglaltságot keres magának, például a nem megfelelő rekeszbe helyezett üvegeket egyenként kiválogatja. Majd, ha már újra lát és járni is tud, lefuttat magán egy protokoll restartot és újra nekiugrik a békájának, mert sétálva csak gyorsabban telik az idő. Abban a 200 méter hosszú csarnokban lesétál szerintem napi 20-30 km-t azaz egy fél maratonnyi távolságot biztosan. A főnökség irodája arrébb van, így senkinek nem szúr szemet, sőt még a zaj sem hallatszik el odáig. Senki nem néz rá Molotov körmére, ami azért is lenne felesleges, mert nélküle ez a részleg megállna. Mindenki számára nyílt titok: pia nélkül Molotov nem tud létezni, Molotov nélkül pedig a göngyöleg részleg lenne fejetlen. Magasabban is szemet hunynak a hobbija felett. Nyugdíj előtt nem küldik el, ha nem csinál valami eget verő bakit. Tehát ő az ottani homokozó királya.

Ma elég gyorsan végeztem egy beszerző és egy kiszállító körömmel, így gondoltam, mivel még éreztem magamban kellő fittséget, benézek erre a játszótérre, addig is ketyeg az órabér. Haladt is minden szépen, amíg egy ócska raklap egy tenyeremnyi leszakadt darabját a sarokba nem rúgtam.

Hősünk olyat üvöltött, mintha legalábbis elejtettem volna a Mona Lisát! Pillanatra összerezzentem, nem értettem vajon mi történhetett, valaki életveszélyben van, vagy mi a pöcs?! Gyorsan leltárba vettem a kollégákat, akik ugyancsak őzike szemekkel néztek Molotovra, hogy mi zökkentette ki a délutáni meditációjából. Pár másodperc múlva felfogtam, hogy nekem szól ez a pompeji lávaeső, melyet szóról szóra egy bernáthegyi is el tudott volna ismételni. Négyen néztük, egyikünk sem értette, hogy mit mond, de tolta keményen sértődött orosz stílusban. Majd amikor rámutatott az általam derekasan sarokba illesztett fadarabra és a tőle 3 lépésnyire lévő fahulladékgyűjtő konténerre, akkor mindenki számára világos lett, hogy megsértettem a kizárólag Molotov fejében létező házirendet, melyre bevillant szemei előtt a vörös kód.Már nem kezdtem bele a parttalan vitába, hogy elmagyarázzam, azért rúgtam oda, hogy közelebb legyen a szeméthez, és addig sem esik el benne senki, főleg nem én, valamint nem akad el benne a raklapom amit a jobb kezemben lévő békával lendületben tartok.

Molotov pajtás nem az értelmével tartja lendületben a céget, hanem azzal, hogy álmában is tudja, mit kell ott csinálni. Ebből adódóan nem is törekszik a teljes éberségre. Illuminált állapotában egy jellegzetes szájjátéka, melyet alább illusztrálnék: 

Persze ezt a mutatványt egy tacskó méretű bajusz alatt adja elő. Ez az ő végjegye, ezzel a munkavégzés mellett elszórakoztatja magát 10 órától munka végéig, amikor is bevágódik a kocsijába és szépen hazavezet. Ezúton is csodálatomnak adnék hangot, hogy nem tudott még egy rendes üzemi- vagy közúti balesetet összehozni. Az őrangyalai valószínűleg csapatban és 3 műszakban vigyáznak rá. Tartsák meg jó szokásukat a jövőben is!